Meglévő túrasíléceimet remekül tudom használni túráim alkalmával amikor nincs túl sok hegymenet (de mégis akad), de tesztelés céljából elővettem a vadi új G3 Minimist fókabőröket melyek könnyűek, kompaktak és gyorsan száradnak. Nekem eddig csak jó tapasztalataim voltak a G3-sal, szinte három éve használom őket de még mindig szépen illeszkednek a lécekhez, természetesen ez a minőség megőrzés csakis hütőszekrényes tárolással érhető el.

Az új Minimist kipróbálásához viszont friss hóra volt szükségem. Míg mindenki a meleg időre panaszkodott Közép-Ausztriában, viszont Kufstein és Zell am See között hóvihar dúlt ezért én Kiztbühelt választottam úticélul. Mindenki aki ismeri a környéket tudja, hogy még az alacsonyabban fekvő síterepek is mint Westendorf és Alpbachtal is rengeteg sítúrázós lehetőséget kínálnak.

A viharos időjárás és a gyenge láthatóság miatt valószínűleg a fák közötti utakon maradunk majd, mivel az előrejelzés szombatra sőt vasárnapra is erős havazást mutatott.

Be kell férfiasan vallanom az utóbbi években Kitzbühelt elkerültem. Habár a síterepek könnyen elérhetőek, a „Little Canada” vidék sem éppen rejtett gyémánt már mivel a német sítúrázok zöme ide zsúfolódik és telíti a környéket, hasonlóan mint Zauchensee ahol a szlovénektól teli a táj.  

Mindezek mellett Kitz továbbra is nagy kihívás számomra. A terepek lényegesen nagyobbak mint máshol. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy sífelvonóval akár 5 percen belül még a leglustább „felvonót használó túrasíelőnek tituláló honfitársaim” is az utolsó pályákon túl szűz lejtőket találhatnak. Nekem, mivel már jó ideje nem jártam itt és elfelejtettem hol is vannak a legjobb lejtők, ez egy kiváló alkalom volt, hogy újra felkutassam a természetet.   

Útban Kufstein felé az első benyomások nem voltak igéretesek. Esett az eső. Mi történt a beigért hóeséssel? A hóból csak itt-ott maradt az útmentén. A hőmérséklet kora reggelre 3 Celzius fokra emelkedett és a magas páratartalom csak tetézte a helyzetet. Elment a kedvem mindentől. Mire elértük a Fleckalm sífelvonó parkolóját, már csak a sílécemet akartam magammal vinni de Tobi, az útvezetőnk rábeszélésére meggondoltam magam. 

Elindultunk, mélyen Kitz déli irányába haladva, „Little Canada” vidéke felé és az eső egyszer csak hóesésbe váltott. Valahol a hegycsúcs alatt bementünk az erdőbe. Majd az első néhány ereszkedés után az időjárás kitisztult és láttuk ,hogy 15cm friss hó esett az éjszaka folyamán ami kitűnő alapot adott a jókedvnek és sielésnek. Mosollyal az arcunkon szeltük a kanyarokat le a völgy felé. Útunkon még egy patakon is átkeltünk, így próbára téve nem csak sítudományunkat de a vizenjárás fortélyait is elsajátitani.

Szerencsére minannyian egyben leértünk, probléma mentesen. Végül is az első napot letudtuk.    

A második napon az öröm folytatódott. Az előző napi kellemes expedíciónk után erősen havazni kezdett, és örömünkre egy éjszakán át további 20 cm esett. Kora reggel kezdtük, amikor még ködös volt, de nagyon izgatottak voltunk. A rossz idő látszólag elűzte az összes többi kincsvadászt, így abszolút nem volt stressz. Az időjárás-előrejelzéssel ellentétben a felhők dél körül szétszóródtak. Téli tündérmese. Tiszta látvány volt Weissensee-től Dachsteinig.

Ideje volt megtalálni az eldugott, elrejtett lejtőket. Felszálltunk a 3S sífelvonóra, amely átvág a völgyön, hasonló a Whistlerben felállítotthoz, és felértünk gerincre. Fél órás túra után megálltunk. Itt mindenhol erdei kuloárokat (hófolyósókat) találhatsz. Olyan mitikus fajták, ahol a csúcstól mehetsz egészen a végéig . Nagyszerű teszt lesz az új beállításomhoz. A G3 Minimist fókabőre és a SHIFT-jei kiválóan teljesítettek, bár azt kell mondanom, hogy egy kicsit küzdöttem a tűmechanizmussal, miközben emelkedtem, annak ellenére, hogy előzetesen ellenőriztem őket. A bőrök könnyen rögzíthetők voltak.

A hegy- és farokcsatlakozók műanyag/szilikon anyagból készültek, amelyeket könnyű még kesztyűvel is rögzíteni, bárcsak ezt mondhatnám az előző bőrömről is, mert a kesztyű folyamatos levétele meglehetősen bosszantó lehet. A monster freeride beállítás ellenére a bőr még a legmeredekebb részeken is jól megfogta, és a hó sem tapadt rá túlságosan.

A csúcs elérése után készen álltunk a lecsúszásra. A két vezetőnk utat mutatott. Úgy tűnt, hogy a lejtő eltörhet, és a legfelső új réteg, amely még nem tapadt meg, egy kis hócsúszást képezhet. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy stabil, elkezdődött a móka. Szokás szerint a GoPro aksim lemerült, mire igazán jól éreztük magunkat, így nincs felvétel, de az emlék megmaradt. Amikor az alsó részhez értünk, egy keskeny kifutóba tévedtünk, és a felhalmozódott hó kezdett letapadni, így az utolsó pár kanyar, mielőtt kijutottunk volna az alatta lévő gyönyörű, nyílt síkságra, jóval gyorsabb volt.

Körülbelül 15 perc kellett a taxi állomásig, és onnan indultunk vissza a sífelvonóhoz. Még kétszer megismételtük az egészet. Amikor elváltak útjaink, elgondolkodtam. Ez egy olyan túra volt, amit már egy ideje tervezek. A télies időjárás ellenére, ha jól választod meg az úti célod, akkor is megtalálhatod a megfelelő pályát. Beültem a kocsimba, és visszaindultam haza, a következő kalandomra.

foto:
Aleš Kegl
Gabreile Göbl
Tobi Tirscher
Ana Nikolic